11 műegyetemi oktató-kutatóval bővült az MTA doktorok közössége a BME-n. A magyar tudományosság legrangosabb címét kivívó szakemberek nemrég vették át akadémiai oklevelüket.

A magas szintű tudományos munka egy kutató számára sokszor hosszú évek, akár évtizedek fáradtságának gyümölcse. „Olyan siker, amelynek – ahogy sokszor jogosan mondják – nem titka, hanem ára van. Sok tanulás, majd később még több alázatos munka, ami nem is mindig olyan, amilyet az ember gimnazistaként vagy akár egyetemistaként elképzelt. A felfedezéssel járó büszkeség, az alkotással járó öröm mellett a kutatás egyben szervezés, egyeztetés, adminisztráció, pályázatírás. Amíg a tudomány művelőjének egy érdekes felvetéséből publikált eredmény lesz, odáig hosszú és fáradságos út vezet. A kreativitás mellett nincsenek híján az elhivatottságnak, kitartásnak sem azok, akik tudományos pályájukban végigjárják ezt az utat, és eljutnak MTA doktori dolgozatuk megírásához” – fogalmazott köszöntő beszédében Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke, aki szerint az újonnan kinevezett MTA doktorok eljutottak tudományos életpályájuk egyik legfontosabb állomásához. Doktori dolgozatukról a tudományterületük közössége, annak kiemelkedő képviselői mondtak véleményt. „Az MTA köztestülete páratlan szellemi bázist jelent az egész nemzet számára, az MTA doktorai pedig ennek a szellemi bázisnak kiemelkedő személyiségei.”

(Freund Tamás köszöntőjének teljes szövege az MTA honlapján elérhető – szerk.)

Az új MTA doktorokat többek mellett Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is köszöntötte

77 kutató nyerte el 2023-ban az MTA doktora címet, közülük 17 nő, arányuk 22 százalék. Az újonnan kinevezettek közül egy kutató még a 40. életévét sem töltötte be, míg tízen 61 felettiek. A legtöbben – 30-an – a 46 és 50 évesek közötti korosztályból lettek az MTA új doktorai. A legtöbben, 50-en valamelyik hazai felsőoktatási intézményben dolgoznak. Kutatóintézetből 8-an, más intézményekből 19-en lettek idén az MTA doktorai.

A kinevezést igazoló okleveleket az Országos Széchényi Könyvtárban vehették át az érintettek.

Az ünnepségen beszédet mondott még: Kamarás Katalin, az MTA Doktori Tanácsa elnöke, valamint Kollár László Péter, az MTA főtitkára.

A MTA új doktoraival együtt a címmel, valamint a korábbi, tudomány doktora fokozattal rendelkező kutatók száma 2023. december 31-én 2572, közülük 2122 férfi, 450 nő.

Az MTA új doktorainak névsora és rövid bemutatása az intézmény honlapján olvasható.

2023-ban az MTA doktora címet elnyert műegyetemi oktató-kutatók

Bank Balázs egyetemi docens, BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar (BME VIK), Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszék

Bank Balázs akadémiai doktori értekezésében az audio-jelfeldolgozással foglalkozik, amelynek felhasználási területe a hangszintézistől a hangvisszaadó rendszereken át a multimédia-alkalmazásokig terjed. A digitális jelfeldolgozás szinte minden modern audioeszközben megjelenik a digitális szűrők révén. A műegyetemi oktató-kutató tetszőleges előírásoknak megfelelő szűrők tervezésére dolgozott ki módszertant, amely az átvitel esetleges hibáinak kompenzálására is alkalmazható. Ilyen kompenzáló szűrőknek köszönhetik az akusztikai korlátokhoz képest kimondottan jó hangminőségüket a mai mobiltelefonok, a kisméretű bluetooth-hangszórók és az autóhifi-berendezések. Bank Balázs kutatásainak köszönhetően a fenti problémakörre alkalmazható szűrők a korábbi módszerekhez képest pontosabban tervezhetők, és számítástechnikai megvalósításuk is egyszerűbb.

Földváry Lóránt egyetemi docens, BME Építőmérnöki Kar (BME ÉMK), Általános- és Felsőgeodézia Tanszék

Földváry Lóránt az akadémiai doktori értekezésében a Föld nehézségi erőterét a világűrből megfigyelő műholdakkal kapcsolatos kutatási eredményeit foglalta össze. A CHAMP műhold centiméter-pontossággal követett pályájának adataiból a Föld nehézségi erőterének, a helyről helyre változó gravitációs gyorsulásnak a kiszámítására dolgozott ki módszert, ami a klasszikus fizika energiaintegrál-fogalmán alapul. A módszert további nehézségierőtér-kutató műholdak (GRACE és GOCE) adatfeldolgozásához is sikerrel alkalmazta. Ennek során olyan adatfeldolgozási és számítástechnikai problémákat oldott meg, amelyek más tudományterületen, így a jelfeldolgozás területén is hasznosíthatók. A műegyetemi oktató-kutató munkája hozzájárult ahhoz, hogy műholdmérésekből kimutathatóvá váljanak a Föld nehézségi erőterének térben és időben is nagy felbontású (hónapos) változásai. Földváry Lóránt részletesen bemutatta az Antarktisz vonatkozásában a jégtömeg évszakos és többéves változása, valamint a nehézségierőtér-változás közötti kapcsolatot. A hónapos időbeli felbontású nehézségierőtér-adatsorok többek között a nagy vízgyűjtő területek évszakos víztömegváltozásának, továbbá egyéb légköri és oceanográfiai folyamatok megismeréséhez és megértéséhez is hozzájárulnak.

Honti Márk tudományos munkatárs, BME Építőmérnöki Kar (BME ÉMK) Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék

Honti Márk az akadémiai doktori értekezésében rámutatott a komplex ökológiai és hidrológiai rendszerek modellezésében rejlő elkerülhetetlen szubjektív elemekre, és sikeresen alkalmazta a Bayes-féle statisztikai eljárásokat a szubjektív hatások mérséklésére és a modellek megbízhatóságának javítására. Az általa javasolt módszer lehetővé teszi az illesztett paraméterekre vonatkozó előzetes becslések felhasználását, a modellparaméterek statisztikai változóként való értelmezését, hiányos mérési adatok felhasználását, továbbá a fizikai-biokémiai folyamatoknak jobban megfelelő, nem standard valószínűség-eloszlások figyelembevételét a modellezésben. A műegyetemi oktató-kutató szerint többek között külső paraméterek bevonásával és időfüggő paraméterek alkalmazásával javítható a környezeti folyamatok előrejelzésének pontossága, ami a szükséges hatósági szabályozás és beavatkozások megalapozásával jelentős ökológiai, gazdasági és társadalmi előnyökhöz vezethet.

Janky Béla, tanszékvezető, egyetemi docens, BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar (BME GTK), Szociológia és Kommunikáció Tanszék

Janky Béla akadémiai doktori értekezésének igazi újdonsága egy új erkölcsszociológia kidolgozása. Dolgozatának tárgya a különböző erkölcsi szabályok betartásának esélyét meghatározó külső körülmények vizsgálata. A műegyetemi oktató-kutató egyik központi kérdése az, hogy milyen, az egyénen kívül álló lehetőségek és korlátok teszik jobban vagy kevésbé valószínűvé, hogy egy egyén betart-e egy számára adott erkölcsi szabályt. Szociológiai megközelítésének középpontjában tehát azok a társadalmi körülmények állnak, amelyek az egyénre és annak erkölcsi beállítottságára közvetlenül nem vezethetők vissza. A disszertáció vizsgálja a szabályok és a belőlük felépülő, az emberi kultúrák mintázatait alapjaiban meghatározó morális rendek sajátosságait. Janky Béla nevezetesen arra kíváncsi, hogy az egyéni döntések lehetőségeit és korlátait jelentő külső körülmények függvényében milyen jellegű szabályok és szabályrendszerek fennmaradása valószínű. E sajátosságok közül különös figyelmet szentel a javak és lehetőségek egyenlőtlen eloszlásának. Arra fókuszál, hogy milyen körülmények vezetnek olyan szabályok és szabályrendszerek megszilárdulásához, amelyekben a szabályozás alá eső közösség egyes tagjai a szabályok betartása nyomán különösen sok erőforráshoz jutnak, míg más tagok nagyon keveset kapnak a rendelkezésre álló javakból. A műegyetemi szakember munkásságának fontos sajátossága, hogy a racionális döntés- és játékelméletet használja az erkölcsös cselekvés magyarázataihoz. Az általa kidolgozott modell segítségével olyan társadalmilag beágyazott, komplex jelenségeket is képes vizsgálni, amelyeket az erkölcs hagyományos játékelméleti modelljei csak statikusan, egyedi „történetekként” ragadnak meg. Tudományos munkássága nem csupán magas színvonalon ötvözi az elméletet az empíriával, hanem egyúttal kijelöli az erkölcsszociológiai kutatás új útjait is.

Kövesdi Balázs tudományos és innovációs ügyekért felelős dékánhelyettes, tanszékvezető egyetemi docens, BME Építőmérnöki Kar (BME ÉMK), Hidak és Szerkezetek Tanszék

Kövesdi Balázs akadémiai doktori értekezésében napjaink építőiparának fejlődésében az innovatív acélszerkezetű hidak tervezésével kapcsolatos méretezési eljárások pontosításához járult hozzá. A szerző az újszerű szerkezeti kialakítással kapcsolatban a trapézlemez-gerincű tartók kialakítása, a hajlítási-nyírási ellenállás pontosabb leírása területén, továbbá a betolásos szerelési technikában pedig a megjelenő pótlólagos igénybevételekből származó, teherbírást befolyásoló feszültségek leírásában alkotott újat. A hosszbordával merevített acélszerkezetek beroppanási ellenállásának meghatározásában az összetett feszültségállapotra való méretezéssel, valamint a szekrény-keresztmetszetű hidakban alkalmazott, közvetlenül nem terhelt fenéklemez-merevítő gerendák pontosított méretezési eljárásának fejlesztésében nyújtott fontos, az innovatív acélszerkezetek méretezéséhez szükséges új tudományos eredményeket. A műegyetemi szakember a bonyolult szilárdságtani jelenségek vizsgálatához a jelölt végeselemes modellt készített, kísérleteket végzett, a modellt a kísérletekkel validálta, majd nagyszámú numerikus szimuláció eredményeinek statisztikai elemzésével javaslatot tett a jelenlegi méretezési eljárások pontosítására, új eljárások bevezetésére. Kutatási eredményeinek jelentős elméleti és gyakorlati hatását jelzi, hogy rangos nemzetközi folyóiratokban jelentek meg, továbbá folyamatban van egyes eredményeinek integrálása az Eurocode szabványba.

Oláh Julianna egyetemi docens, BME vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar (BME VBK), Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszék

Oláh Julianna tudományos kutatómunkájával elméleti kémiai vizsgálati módszereket felhasználva sikeresen járult hozzá a bioszervetlen és bioinspirált szervetlen kémiai rendszerek reaktivitásának megértéséhez, ami a hatékony gyógyszertervezés és egyúttal a katalizátorok tudatos tervezésének is kiindulópontja. A műegyetemi kutatónő először alkalmazta Magyarországon a kombinált kvantumkémiai és molekulamechanikai (QM/MM) számításokat, amelyek segítségével elsőként modellezte munkatársaival egy valódi gyógyszermolekula citokróm P450 enzimben történő metabolizmusát. Oláh Julianna közreműködött a citokróm P450 enzimek regioszelektivitását befolyásoló faktorok felderítésében, és számos további enzim, például az izopropil-malát-dehidrogenáz (IPMDH) és peroxiredoxinok reaktivitásának megértésében. Megalkotott egy olyan modellt, amellyel gázmolekulák és hemfehérjék között lejátszódó spintiltott reakciók mechanizmusa vizsgálható, figyelembe véve a ligandum diffúzióját és a kémiai kötés kialakulását is. Kollégáival részletesen vizsgálta az ammóniaszintézisre képes EP3Fe-N2-típusú katalizátorokat, és megmutatta, hogy a katalizátorok dezaktiválódása és a mellékreakciók szoros kapcsolatban állnak egymással, emellett javaslatot tett a katalizátor fejlesztésének lehetséges irányaira is.

Patziger Miklós tanszékvezető egyetemi docens, BME Építőmérnöki Kar (BME ÉMK), Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék

Patziger Miklós akadémiai doktori értekezése folyóink jó állapotának eléréséhez járul hozzá a szennyvizek minél eredményesebb hasznosításával. A műegyetemi szakember szerint a szennyvíztisztítás területén a legfontosabb a szennyvíziszap leválasztása és a hatékony szennyvíztisztítás a megújuló energiatermelés érdekében. Úgy véli, hogy e célt a szennyvíztisztító berendezésekben olyan áramlási pályák kialakításával lehet elérni, amelyek a szennyvíziszapot a technológiának megfelelően a legoptimálisabb mértékben mozgásban tartják, és lehetővé teszik a hasznosítását. Patziger Miklós hazai és külföldi környezetben in situ vizsgálatok, illetve a mérési és számítási eredmények alapján új irányelveket dolgozott ki a meglévő ülepítők üzemeltetésének módosítására és a tervezési gyakorlat számára. Értekezésének érdeme, hogy a külön-külön működő részegységek (az elő-, illetve utóülepítő) vizsgálataiból levont következtetéseket komplex formában mutatja be. A műegyetemi szakember az elő- és az utóülepítőkre vonatkozóan új tervezési és üzemelési módszereket javasol az előnyök bemutatásával, és igazolja az új módszerek alkalmazhatóságát. Úgy véli, hogy a javaslatai alapján csökkenteni lehet az üzemeltetési költséget, illetve stabilizálni lehet a szakmai biztonságot. Vizsgálatai közül kiemelkedik a vízbevezetési magasság, illetve az elő- és utóülepítő medencék hatékonysági indikátorainak összefüggés-vizsgálata. Fontos az a megállapítása, hogy a vizsgálatok idején mutatkozó jellegzetes terhelési viszonyokból (száraz, illetve nedves időszak, valamint záporcsúcsok) meghatározható az optimális bevezetési magasság.

Rózsa Szabolcs dékán, tanszékvezető egyetemi docens, BME Építőmérnöki Kar (BME ÉMK), Általános és Felsőgeodézia Tanszék

Rózsa Szabolcs a műholdas geodézia területén végzett két évtizedes munkásságát foglalja össze doktori értekezésében. Dolgozata a műholdas geodézia hagyományos felhasználási területe (földmérés) mellett bemutatja a műegyetemi kutató e technológia néhány további földtudományi alkalmazási területén, így a geodinamikában és az atmoszféra-kutatásban elért eredményeit. Rózsa Szabolcs az értekezésében egyrészről tektonikai lemezen belüli felszínmozgásokat mutatott ki műholdas helymeghatározás és hagyományos geodéziai mérések segítségével a Felső-Rajna-árok területén. Ezek a vizsgálatok hosszú ideig tartó, kismértékű elmozdulásokat kimutató méréssorozatok kiértékelésén alapultak, amihez a BME oktató-kutatója módszert fejlesztett, és elvégezte a geodéziai műholdak jelét vevő antennák időben változó viselkedésének vizsgálatát. A műholdvevő távolságokat terhelő hibák további elemzése során figyelme a műholdról érkező rádiójel légköri késleltetésének meghatározására és ennek meteorológiai információtartalmára összpontosult. Különféle tapasztalati modellek meghatározásával kifejlesztett egy közel valós idejű adatfeldolgozási eljárást, amellyel Közép-Európa területén optimális módon határozhatjuk meg a légkör vízgőztartalmát. Rózsa Szabolcs az értekezésében egy új eljárást mutatott be, amellyel bármilyen évszakban a Föld bármely pontján megadható a légköri késleltetés okozta helymeghatározási hibák legnagyobb értéke egy adott megbízhatósági szint mellett, ami különösen fontos lehet az életbiztonságra kritikus alkalmazások esetén.

Sipos András Árpád tanszékvezető, egyetemi docens, BME Építészmérnöki Kar (BME ÉPK) Morfológia és Geometriai Modellezés Tanszék

Sipos András Árpád az akadémiai doktori értekezésében egyedi formákat létrehozó mechanikai rendszereket és élettelen természeti folyamatokat vizsgált. A mechanikai eredetű formákhoz kapcsoltan a robotok mozgását meghatározó robotkarok egy – a gyakorlati számításokra egyszerűen használható – modelljét alkalmazza és elemzi; húzószilárdság nélküli kapcsolatokkal rendelkező falazott ívek tervezhetőségéhez és megbízhatóbb ellenőrzéséhez járul hozzá; illetve vékony lemezek és filmek változó terhelés okozta viselkedését írja le pontosított elméletek révén. A természeti morfológia területén a kavicsok kopásának leírását adja meg az ún. görbületvezérelt modell tulajdonságainak pontosabb elemzésével, továbbá az ooid részecskék tengervízben lezajló alakfejlődésének új elméletét dolgozza ki. Sipos András Árpád az elméleteinek helytálló voltát numerikus modellekkel és kísérletekkel igazolta.

Szalóki Imre egyetemi docens, BME Természettudományi Kar (BME TTK), Nukleáris Technikai Intézet, Atomenergetika Tanszék

Szalóki Imre az akadémiai doktori értekezésében az ún. alapvető paraméterek módszerén alapuló matematikai modellt fejlesztett ki a minták elemösszetételének meghatározására, amely gyakran használt technika a röntgenemisszió teljesítőképességének növelése céljából. E technikánál a röntgensugárzás kibocsátása többféle besugárzási móddal is kiváltható, és a detektálás módja is különbözhet. A szerző a modellt továbbfejlesztette és adaptálta különféle kísérleti megvalósítások eseteire, többek között elektronmikroszkópos mérésekre, laboratóriumi totálreflexiós (teljes visszaverődésen alapuló) méréshez, illetve szinkrotronsugárzáson alapuló két- és háromdimenzós kvantitatív képalkotáshoz. Emellett Szalóki Imre különböző mérési eljárásokat dolgozott ki és alkalmazott speciális analitikai feladatokhoz eltérő mintatípusokra. Kifejlesztett továbbá egy laboratóriumi spektrométert, amely alkalmas minták elemösszetételének 3D feltérképezésére 0,5-1 mm térbeli felbontással.

Tettamanti Tamás, egyetemi docens, BME Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar (BME KJK), Közlekedés- és Járműirányítási Tanszék

Tettamanti Tamás az akadémiai doktori értekezésében az önvezető járművek fejlesztését és használatát támogató forgalomirányítás, forgalommodellezés és szimulációs tesztelés területén mutat be nemzetközileg is jelentős, új tudományos eredményeket. Hatékony módszereket dolgozott ki közúti mérések inhomogenitási és bizonytalansági problémáinak kezelésére. Elemezte az önvezető járművek elterjedésének a forgalomra gyakorolt hatását városi és gyorsforgalmi úthálózaton egyaránt, aminek alapján kiegészítette a forgalomlefolyást leíró összefüggéseket. Forgalomfüggő szabályozási sémákra tett javaslatot egyéni járművek és közforgalmú autóbuszok számára, ami segíti a torlódások elkerülését és az igényvezérelt közösségi közlekedés elterjedését. Forgalomszimulációs keretrendszert hozott létre a járműipari és a közlekedésirányítási fejlesztések teszteléséhez, ami lehetővé teszi valós objektumok kiterjesztett valóságban történő tesztelését. Kidolgozta egy új jelzőlámpa-irányító rendszer koncepcióját. Az elért eredmények gyakorlati alkalmazhatóságát valós adatokkal igazolta, ezeket részben már alkalmazták is a ZalaZone járműipari tesztpályán.

Gratulálunk a Műegyetem új MTA doktorainak és további sok szakmai sikert kívánunk pályájukon!

MTA nyomán TZS

Fotók: bme.hu, mta.hu/Szigeti Tamás